2017-es díj zsűrije:

Woodrow Kernohan

Woodrow Kernohan Angliában élő művész és kurátor, a southamptoni John Hansard Gallery igazgatója.

Tanulmányait Londonban, Brightonban és Maidstone-ban végezte, gyakorlatorientált kutatását a londoni Royal College of Art-on fejezte be 2011-ben.

Az elmúlt hat évben vezetője és ügyvezető igazgatója volt Írország kortárs művészeti biennáléjának, az EVA International-nek. Korábban társigazgatója volt a Brighton Photo Fringe fotóművészeti fesztiválnak és a kísérleti jellegű kiállítótérnek, a Permanent Gallery-nek. A The Regency Town House-ban a kiállítások kurátoraként dolgozott.  2004 és 2011 között több mint 200 művésszel együttműködve hozott létre projekteket, a Brighton Photo Fringe segítségével pedig különböző biennálékon és fesztiválokon összesen több mint 210 kiállítást rendezett. 2015-ben Kernohan volt a Velencei Biennálé ír pavilonjának kurátora, ahol Sean Lynch ’Adventure:Capital’ című projektjét mutatták be.

Tagja az International Biennal Associations-nek és az International Association of Curators of Contemporary Art-nak.

A kiállítások szervezése mellett aktív művész, rendszeresen állít ki olyan helyszíneken, mint a London Art Fair, a londoni Gimpel Fils, a Stephen Lawrence Gallery, és a South London Gallery.

Audrey Illouz
 

Audrey Illouz Párizsban élő független kurátor és művészetkritikus.

Tagja a kurátorokat tömörítő CEA csoportnak és a Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének; a 2010-től a Bel csoport kortárs művészeti laborjának, a Lab’Bel-nek a tanácsadója, 2015-től a normandiai Comédie de Caen társkurátora. Jelenleg a reims-i École Supérieur d’Art et Design és a párizsi Institut Supérieur des Arts oktatója. Legfrissebb projektjének témája a New York-i Vito Acconci Stúdió.

Angol irodalom szakon végzett a párizsi Sorbonne-on, ezt követően 2006 és 2010 között az Île-de- France-i Fotográfiai Központ kiállításrendezőjeként a rezidensprogramért és több kiadványért is ő felelt. Rendszeresen publikál az Art Press, a Flash Art International és a 02 folyóiratokban. Kutatásainak egy fontos területe a fotográfia médiumának folyamatművészetként való értelmezési lehetőségeit vizsgálja. Ez a megközelítés jellemző a The Appearance of Images (Fondation d’Entreprise Ricard, 2013) és a Dispositifs (Comédie de Caen, 2015) kiállításaira is. A Silencio!-ciklus (Galeria Vermelho, São Paulo, 2008) és a Chambres Sourdes (Parc Culturel de Rentilly, 2011) projektek a nyelviség, a konceptuális művészet és a performance-ok közötti lehetséges kapcsolatrendszert tematizálják. 2013-ban művészeti vezetője volt Musée éclaté de la Presqu’île de Caen és a Caen–Cherbourg Művészeti Iskola szervezésében létrejött szabadtéri kiállításnak.

2011-ben művészetkritikai és teoretikusi munkásságáért a Centre National des Arts Plastiques (CNAP) díját vehette át.

Doris Krystof

Doris Krystof művészettörténész és művészeti író, a düsseldorfi Kunstsammlung Nordrhein-Westfalen kortárs képzőművészettel,  film-, videó- és médiaművészettel foglalkozó kurátora.

Miután befejezte tanulmányait a művészettörténész valamint az irodalom és történelem szakokon a kölni és a freiburgi egyetemen, Doris Krystof modern és kortárművészeti kurátorként dolgozott a következő intézményekben: a düsseldorfi Kunstsammlung Nordrhein-Westfalen  (1993-2000), Kunsthalle Wien (2000/2001) és K21 Düsseldorf (2002 óta). Korábbi monografikus kiállításai a következő művészeket mutatta be: Daniel Buren (1996), Steve McQueen (2001), Heimo Zobernig (2003, K21 a bécsi Mumok, és a Kunsthalle Basel közreműködésével), Yoshitomo Nara and Hiroshi Sugito (2005), Martin Kippenberger (2006, K21 a londoni Tate Modern közreműködésével), Eija-Liisa Ahtila (2008, K21 a párizsi Jeu de Paume közreműködésével), Jorge Pardo (2009, K21), Ana Torfs (2010, K21a bécsi Generali Foundation közreműködésével), Gillian Wearing (2012, K20 a londoni Whitechapel Gallery közreműködésével) and Wael Shawky (2014, kiállítás és filmgyártás).

Csoportos kiállításai közül a legfontosabbak: The Self is Something Else. Art at the end of the 20th century (Kunstsammlung Nordrhein-Westfalen), Video Art in Germany – the 80s (2006, K21), Talking Pictures. Theatricality in contemporary film- and videoinstallations (2007, K21), Big Picture I-III (2011-13, K21) és Art Make-Up (2013). 2013 óta Doris Krystof a Kunstsammlung Futur 3. Approaching an Unknown Future. A Program in the Schmela Haus című programjának kurátora.

A K21-ben dolgozott Marcel Broodthaers retrospektív kiállításának előkészítésén a new yorki MoMA és a madridi Museu Nacional  Reina Sofia együttműködésében (2017. március 4 - június 11.), valamint az Art et Liberté. Rupture, War and Surrealism in Egypt 1938-1948 című kiállításon (2017. július 15 - október 15).