Az élőket támogatom, nem a halottakat

A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj a magyar szcéna fontos független elismerése. Kétévente került kiosztásra, 2011-benBatykó Róbert , 2013-ban Nemes Csaba volt a díjazott. A 10 ezer euro értékű díj fontos célkitűzése, a független kortárs művészeti színtér támogatása és a művészek nemzetközi bemutatkozásának, karrierépítésének segítése. Az eddigi nyertesek személye és életműve orientál a díj értékrendjével kapcsolatban, ami az alapító szándéka szerint jottányit sem mósosul, noha a díj körül számos változás látszik körvonalazódni.

A díjat a Leopold Bloom Alapítvány adja, amelyet John Ward - Európa egyik piacvezető nemzetközi szállítmányozási cégének, a Maurice Ward Group-nak a tulajdonosa - és felesége alapítottak. Az artportal John Ward-dal beszélgetett, annak apropóján, hogy a következő évben, 2015-ben új közreműködő partnerrel, a Pepper Art Projects-el viszik tovább a Leopold Bloom díj ügyeit.  

artPortal: Ha megengedi kezdjük az Ön személyes részével: mi motiválta önt egy ilyen díj alapítására, milyen kapcsolatban áll a kortárs képzőművészettel?

John Ward (J.W.): Nagyon szeretem a kortárs művészetet - és a hangsúly nálam a kortárson van. Azt szeretem ami friss, mai, és az is igaz, jobban érdekelnek a művészek, és a mű létrejöttének intellektuális folyamata, mint maga a létrehozott művészeti produktum.

Ugyanakkor, ha jól tudom, ön műgyűjtő is, nem mond ez ellent ennek némileg?

J.W.: Így van, műgyűjtő vagyok, mert a végterméket is értékelem, attól függetlenül, hogy az intellektuális folyamatok jobban érdekelnek. Gyűjteményem főként ír és magyar  kortárs művészetre fókuszál, de  néhány cseh művésztől is vásároltam.  

Milyen művészeti stílust pereferál, vannak-e kedvenc művészei?

J.W.:  Ez az a kérdés, amire jelen helyzetben nem szívesen válaszolok nevek, vagy egyéb konkrétumok emlegetésével. A kollekcióm teljesen vegyes. Minden művész, akitől műtárgyat birtokolok, más és más. Arra törekszem, amikor kiválasztok egy új képzőművészeti alkotást, hogy teljesen egyedi legyen. Mondjuk így: az unikális darabokat gyűjtöm, lehetőleg ne legyen másnak is ugyanolyan, mint nekem, ezért is nem szeretem a sorozatokat. Sőt valamilyen módon szólítson meg, személyesen nekem mondjon valamit. Különleges és személyes, ezek a kulcsszavak amiket a gyűjtésnél szem előtt tartok. És nehogy elfelejtsem a legeslegfontosabb szempontot megemlíteni: a műnek tetszenie kell feleségemnek, Mary-nek is. Kettőnknek sikerült egy izgalmas darabokból álló, remek kvalitású gyűjteményt összeraknunk, feltörekvő és már befutott művészektől. Különlegességét az  ír és magyar kortárs képzőművészet egymás mellettisége adja, nem is tudok hasonlóról. Az egyéni motívációm nem különbözik az általam alapított díj fő célkitűzésétől, a legfontosabbnak pedig azt gondolom, hogy élő művészeket kell támogatni és nem a holtakat. Művésznek lenni nem egyszerű hivatás, jó értelemben vett küldetéstudattal bírnak,  olyan belső hajtóerővel, amit leginkább a vallásossághoz lehet hasonlítani. Ők hisznek valamiben, én pedig hiszek bennük. Eljutattni őket valahonnan valahová, segíteni műveik képviseletét, a karrierjüket – ez lehet a mi feladatunk. Élő, napjainkban alkotó művészek zsebébe szeretnék pénzt és útravalót helyezni, a támogatásom is ezt a célt kell, hogy szolgálja, ez a Pepper Art Projects -el létrejött szövetség alapja, és a kezdetektől ez  a Leopold Bloom díj törekvése. Legjobb képességünk szerint igyekszünk a leghatékonyabban segíteni, erre van a tízezer euro, és mi lehet jobb a készpénznél?