Rieder Gábor: Leopold Bloom Díj

Az AVIVA-díj jobblétre szenderülése után itt egy újabb vállalati szponzorációban működő kortárs művészeti díj, ami a színtér progresszív alkotóit repítené ki a nemzetközi porondra. A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj.

A támogató egy ír alapítású szállítmányozási cég, a Maurice Ward Group, a szakmai hátteret az ACAX és a ki tudja miféle szempont alapján összesorsolt nemzetközi zsűri jelenti. A díj a nevét a modern irodalom úttörő alapművének, egész pontosan az Ulysses főhősének, a magyar–ír ősökkel büszkélkedő Leopold Bloomnak köszönheti. A csatlakozó kiállítás a Kiscelli Múzeum templomterében valósult meg.

Az alapkoncepció ügyes (és jól illeszkedik a szállítmányozó cég profiljába): a művészeknek nem csak festményekkel illetve egyedi rajzokkal kellett pályáznia, hanem egy már korábban leszervezett külföldi kiállítás tervével. Vagyis a 10 000 eurós díj nem csak nyúlszőrecsetre, gázszámlára és mirelitpizzára megy el, hanem a művész nemzetközi bemutatására. Azaz a hőn áhított nagy áttörés előkészítésére.

A névválasztás frappáns, a helyszín biztos siker, a szakmai körítésre nem lehet panasz. A válogatás nem olyan szakbarbár, mint az AVIVA-díjnál, aminek láttán jócskán kikerekedhetett a biztosítótársaság öltönyös osztályvezetőinek a szeme. Itt azért zömében zamatos festmények lógnak, ráadásul olyan művészektől, akiket a legtrendibb pesti galériák adnak kézről kézre. Hogy ne legyen olyan jólfésült a dolog, beválasztották a színtér enfant terrible-éjét, Kis Róka Csabát, a maga óriási falloszaival, csonkolt végtagjaival és perverz mutatványaival. A barokk helyszín felerősíti Kis Róka tagadhatatlan festői kvalitásait, a puhán, szárazon hullámzó ecsetvonások buja szépségét. A hímtagok és véres torzók látványához pedig lassan hozzáedződünk; az pedig végképp megnyugtató, ahogy a mellékelt videóinterjún a művész saját munkáit a – brutális túlzásokkal operáló – horrorparódiákhoz hasonlítja. Vagyis nem ijedezni kell, hanem röhögni. Ezt pedig, végső soron, lehet az olyan bestiális zsánerek előtt, amiknek ilyen címe van: A puszták népének fiai és anális újjászületés a köztársaság kutyája által. (Plusz adalék: Kis Róka nagyapja böllér volt, a fiú gyakorlatilag disznóvágáson nőtt fel.)

Hasonló festői kvalitásokkal jellemezhető a középgenerációs tekintéllyé érett Szűcs Attila, a mezőny legesélyesebb befutója. (Már ha a zsűri nem akar kockáztatni.) Szűcs jól ismert, vattásan piszmogó álomjeleneteit a virtuozitásig variálja, egyre több klasszikus festőgesztust vegyít a szürreális motívumok előadásába. Hol velencésen vérbő, hol elpiszmog a részleteken, hol kerekre formáz, hol szürnaturalistán cuppantgat. Közben talányos és árnyékban bolyongó – belgának is elmenne. Az ő generációjához sorolható Agnes von Uray, aki még Szépfalvi Ágnes néven lett híres filmkockákra hajazó, realista festményeivel. Olajosan oldott ecsettel adja elő a haldokló dívát, az elaléló színésznőt és a rivaldafénybe kiállított operaénekest. Színpad, fotórealizmus és egy kis szürreális stich.

Más úton jár a két nagyvárosi flaszterfestő. Batykó Róbert és Barakonyi Zsombor egyaránt a változatos faktúra szemet izgató játékával és a dekoratív formákká absztrahált motívumok többértelműségével zsonglőrködik. Barakonyi papírból kivágott maszkok mentén fújja és hengereli a szürkés tónusban tartott urbánus jeleneteit. Unatkozó gördeszkások a félcső mellett, autóbontó udvar, mozgólépcső, hunyorgó fekete-fehér fény, filmbe illő, csipetnyi misztikával. A mezőny benjáminja, Batykó Róbert jártában-keltében lefotózott tárgyakat nagyít fel, egy összegrafitizett (és levizelt) telefonfülkét, egy kibelezett kapcsolószekrényt, egy felborított bevásárolókocsit. Emblematikus motívumok, a felismerhetőség határán, különböző vastagságú és állagú maszkolt foltokban felhordva.

A könnyen szerethető vérbő és dekoratív festők mellé még befurakodott egy egyedi rajzos, jelesül Vécsei Júlia, hogy ne úgy nézzen ki a kiállítás, mint az egykorvolt Strabag-díjas seregszemlék. Vécsei ízig-vérig kísérleti grafikát csinál, indigópapírral satíroz rajzlapokra kék geometrikus formákat és hullámvonalakat. Csinos keretek között játszik az idővel. Ha a zsűri a konceptuális vonalat erőlteti, őt kell választania. A nyertes személyére hamarosan – a tervek szerint szeptember elején – fény derül. Kíváncsian várjuk.