A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj 2021 nyertese: Szabó Eszter

 

 

A jelöltek 2021-ben:

 

Balázs Nikolett

Balázs Nikolett (1990) olyan műtárgyakat hoz létre, melyekben újraértelmezi a klasszikus művészeti technikákat és környezetünk alapanyagait. Talált tárgyai, szegényes anyagai gyakran peremvidéki környezetéből származnak, melyeket újrahasznosít és műtárgyi pozícióba helyez. A rozsdás drótköteg, szilikon, műanyag, textil egy képpé szervesül a vászonnal, festékkel, gipsszel. Balázs hajtogat, varr, szétvág, kicsavar, ragaszt, fest és folyamatosan újabb kontextust keres az anyagoknak. A képzőművészet játékos, érzéki, szociális volta Balázs művészetének lényegi elemei, melyek emberközelivé válnak az absztrakció és figuralitás határmezsgyéjén. Szocio-kulturális berendezkedésünk vizsgálata, valóság tudatunk újraértelmezése Balázs tevékenységének feladata, mely különös hangsúlyt fektet a peremvidéken élők identitására és a női tapasztalat reprezentálásra. Munkái egészen a gyökerek alá, a mélybe nyúlnak, az emberi entitás ősi eredetét elevenítik fel, beágyazva személyes mitológiánk és korunk történetébe.

 

www.nikolettbalazs.com/

 

Farkas Roland

 

Budapesten élő és alkotó intermédia művész vagyok. Munkáimban a társadalmi egyenlőtlenségekkel és az emberi élet értékével foglalkozom. Legutóbbi konceptuális kísérleteim késői kapitalista társadalmunk monetáris alapú értékrendjének funkciójára és működési mechanizmusaira összpontosítanak, ironikus reflexiók a mai globalizmusról, melyeket különböző médiumokban valósítok meg

Régóta vizsgálom a „tőke” válságának témáját bankjegyeket használva művészi eszközként. A pénz mint a jelenlegi gazdasági rendszer szimbóluma a művészeti folyamat során általában ironikus szemléltető eszközzé alakul, megmutatva a rendszer hibáit. Érdekel a pénz mindennapi életünkben betöltött szerepe is, az általános kommunikációs eszközé, amely egyszerre köti össze és választja el az embereket. Korábbi, a közönség bevonásával megvalósított projektjeimben, amelyek a 2008-as gazdasági válság összefüggésében születtek, modelleztem a fizetőeszköz leértékelődését a válság utáni Argentínában (Change, 2010–2019), megvizsgáltam az elmúlt néhány évtized gazdasági fellendülésének rendkívüli hatását a dél-koreai társadalomra (New World Exchange, 2018), euro bankjegyeket dekonstruáltam (Bank of the Future Limited, 2019) megidézve a tőke globalitás és lokalitás között kísértő „szellemét”, illetve elemeztem a művészet kereskedelmi és szellemi értéke közötti radikális különbséget Hollandiában (Whitewash, 2012) és Magyarországon (Draw Your Money, 2011). Utóbbi projektben a különböző forint címleteket a festék eltávolításával puszta tárgyakká redukáltam, majd a közönség bevonásával átfestettem, műalkotásként pénzszimulációkat hozva létre – értékteremtés és leértékelés egy időben.

A legutóbbi önálló kiállításomon – A győzelem ünnepe a gonosz erők felett (2020) – a válság állapotának „digitális panoptikumát” hoztam létre. Ez egy online kiállítás: beszkennelt emberi alakok, akik szelfiket készítenek, tüntetnek, sorban állnak a Covid-tesztre stb., posztdigitális szoborcsoportokat képezve.

2021-ben jelent meg monográfiám Krízisnaplók címmel.

 

www.rolandfarkas.blogspot.com

 

Kocsi Olga

 

Kocsi Olga (1987) budapesti képzőművész, fotó- és videó installációval foglalkozik. Multiszenzoriális élményt hoz létre olyan témákkal kapcsolatban, amelyek a különféle tudományterületek keresztmetszetében rejlenek. A valóság és a virtuális valóság kapcsolatával és annak jövőbeli lehetséges fejlődésével, a privát tér és a köztér közötti határterületek feltérképezésével foglalkozik. Munkájában arra törekszik, hogy aktívan bevonja a nézőt azzal, hogy unortodox helyzeteket teremt számukra.

 

www.nyulga.com

 

Koós Gábor

 

A munkáim a megőrzésről szólnak. Számomra fontos témákat, tárgyakat és helyeket rögzítek és dokumentálok. Ez a módszer a naplóíráshoz hasonlít, és egy utazásból született, a Glasgow-ban rezidensként eltöltött időm alatt. Először voltam távol és egyedül, ezért nagyon fontossá vált számomra az élményeim rögzítése.

Szerettem volna megtalálni a megőrzés legegyszerűbb és legközvetlenebb módját, és a születő alkotásokban kifejezni a személyes kötődésemet a dokumentált tárgyakhoz. Ebből a törekvésből két technika bukkant felszínre, amelyek a nyomatkészítés tradíciójában gyökereznek, de olyan módon, amely ellenében megy ezen tradíciónak. Az első módszer a direkt nyomtatás frottázstechnika használatával, amelynek során festéket vittem fel a tárgyra, amelyből így dúc lett, és papírra nyomtatásával meg tudtam őrizni az engem körülvevő terek, emberek, a parkban a fű vagy egy darab kő lenyomatát. Ezeket a nyomatokat egy művészkönyvbe gyűjtöttem, amelynek a Glasgow Diary címet adtam. Ezt a technikát azóta szinte az összes munkámban használom, a művészkönyv formátumtól nagyméretű papírinstallációkig.

A másik módszer, amelyet először a diplomamunkám elkészítésénél alkalmaztam, a fametszés technikáján alapul. A nagyméretű fametszetek lehetővé teszik, hogy megőrizzem és átvigyem nagyobb tárgyak és terek élményét. Ezeket a munkákat installációba rendezem, ahol a nyomatot és a hozzá tartozó dúcot egy térbe helyezem. Bár a fametszés sokszorosító technika, kizárólag egyedi nyomatokat készítek, és a dúcot és a nyomatot egy egységként állítom ki. A dúc és a nyomat egyedi és megismételhetetlen tárgyként kezelése a másolat és eredeti problematikájára reflektál, amely minden nyomatkészítési folyamatban jelen van. Az önként vállalt megkötés, hogy csupán egyetlen nyomat készül egy dúcról, egyben a nyomatkészítés természetével ellentétes kinyilatkoztatás.

 

www.gaborkoos.art

 

Szabó Eszter

 

Szabó Eszter 2006-ban diplomázott a Magyar képzőművészeti Egyetem festő szakán, majd 2016-ban, Franciaországan, a Le Fresnoy École Internationale des Arts Contemporains-ban vett részt posztgraduális képzésen.

Munkái többnyire nem-narratív videók, melyek a saját rajzai és festményei animált változatai. Az ember által létrehozott ideák és a valóság kapcsolatával foglalkozik. A kialakult normák eredetét vizsgálva, átlagos jelenségekre fókuszál, az utcáról gyűjt inspirációkat. A látottakat és hallottakat feldolgozva, újra rendezve hoz létre fiktív, ugyanakkor nagyon ismerős karaktereket, nagyon ismerős mozdulatokkal a tipikusságot keresve. A megszokottságukban láthatatlan elemekre figyelés egy másfajta, indulatmentesebb szemlélődést tesz lehetővé a prekoncepcióktól terhelt észlelés helyett. Munkáiban ütközteti a status quo esztétikáját a valóság esetlegességével és esendőségével.

Az elmúlt két-három évben létrehozott képek és videók főszereplői fáradtan bolyongó nők, akik cipelik a (szó szerint és átvitt értelemben vett) terheiket. A képek és rövid videók a háziasítás, a tehetetlenség, és a düh témáját járják körül.

 

www.eszterszabo.hu