A 2025-ös díj zsűrije:
Mary Conlon
Mary Conlon az írországi Leitrim megyében működő Dock Arts Centre igazgatója. Korábban alapító igazgatóként vezette a limericki Ormston House-t (2011), és jelenleg is tagja a dublini Pallas Projects and Studios igazgatótanácsának. A Cultural Transformation Movement elnöke Trans Europe Halles nevű nemzetközi hálózaton belül, amely több mint 160 művészeti és kulturális központot fog össze Európa-szerte.
Kurátori munkásságának kiemelkedő projektjei közé tartozik Noémie Goudal Tilt (2025) és Richard Malone A record of tenderness (2024) című kiállítása (The Dock, Linda Shevlinnelközösen); a River Residencies (2020–2023, Caimin Walshsal, Cavan, Clare, Limerick és Tipperary megyék partnerségében); a Rehearsing Hospitalities (2022, Helsinki Theatre Academy, Steve Maherrel, a Pixelache és Frame Contemporary Art Finland közreműködésével); valamint a Women of Limerick (2021), egy Sharon Slaterrel közösen készített mobilalkalmazás, amely a helyi női örökséget mutatja be.
További jelentős projektjei: The Lore of Water (2019); The Museum of Mythological Water Beasts (2017–2018, Ormston House, Niamh Brownnal); Alan Butle: Le Moment Fabriqué (2017, Les Rencontres D'Arles, Franciaország); Murder Machine (2016, Christine Eyene-nel, EVA International partnerségében); valamint Mark Dion: Against The Current (2015–2016, Ian Russell társkurátorral, Ormston House).
Fotó: Shane Vaughan
Merve Elveren
Merve Elveren kurátori gyakorlata az 1980-as és 1990-es évek törökországi társadalmi és kulturális kontextusaira összpontosít, kutatásalapú kurátori gyakorlata a változó politikai kényszerhelyzetek köré szerveződő kritikai diskurzust és új intézményi formációkat vizsgálja. 2011 és 2018 között a SALT Research & Programs keretein belül több jelentős kiállítást valósított meg, köztük A Promised Exhibition – Gülsün Karamustafa (társ-kurátorként Duygu Demirrel, 2013), How did we get here (2015) és Continuity Error - Aydan Murtezaoğlu and Bülent Şangar (2018).
Ő volt a 39. EVA International Ireland Biennal (2020–2021) vendégprogramjának kurátora. A 17. Isztambuli Biennálén (2022) az In Time / On Ground című Women’s Library and Information Center-rel együttműködésben megvalósított projekt társkurátora, amely a berlini Archive In the Inner Bark of Trees című kiállításán is látható volt. Nemrégiben Sezgin Boynikés Tevfik Rada (Pykë-Presje) kutatókkal közösen bemutatták a Translated into Socialism című kiállításukat a Salt Galata kiállítóterében.
Társszerkesztője a Cengiz Çekil: 21.08.1945–10.11.2015 (2020) című kötetnek, valamint Zeynep Öz-zel közösen kurálta A Day to Day című kiadványt a YAZ Publication Seriessorozatban.
2018-ban elnyerte az Independent Vision Award for Curatorial Achievement díjat.
Jure Kirbiš
Jure Kirbiš az UGM | Maribori Művészeti Galéria kortárs művészeti kurátora. Leginkább a libidinális töltet és a texturális minőség vonzza a művészetben. Kedveli azt a fajta művészetet, amely izgatja, felizgatja, csiklandozza - az ünneplés, az öröm és a felfokozott hangulat érzetét keltő művészetet. Büszke queer érzékenységére, amelyen keresztül olyan jelenségeket vizsgál, mint a műalkotás, az archityp, az ersatz, a mise-en-scène, a kulturális kereszteződés, a pastiche, a camp, a folklór, a történetmesélés, az online élet, a komédia és a horror.
Művészettörténeti diplomáit a Yorki Egyetemen (UK) szerezte, majd gyakornokként dolgozott a velencei Peggy Guggenheim Gyűjteményben. Több mint tíz éve az UGM munkatársa, ahol olyan kiállításokat kurált, mint az Alptraum (2014), The Great Migration (2016), Even Still Sexy (2019), Invisible Hand (2023) vagy a Tired Palm Trees (2025). Egyéni kiállításai többek között Yotaro Niwa (2015), Kladnik & Neon (2016), Tanja Lažetić (2021), Matija Bobičić (2021), Alen & Robi Predanič (2022), Borut Popenko (2023), Ava TribušonOvsenik (2024) munkáit és Ludvik Pandur életművét (2021) mutatták be. További projektjei közé tartozik a Ravnikar Gallery kiállítóterében Soufiane Ababri (2019) és Jure Kastelic(2021) kiállítása, a Gallery.Delivery: Live, Laugh, Love (2021, Aksioma, Sebastian Schmieggel), Andrej Brumen Čop (2024, Bažato Gallery) és a May Salon 2025 (SlovenianAssociation of Fine Arts Societies). 2015-ben a Velencei Biennálén szlovén pavilonjának helyettes biztosa volt. Kulcsszerepe volt az EKO 8 triennálé újraindításában, 2024-ben az EKO 9 művészeti vezetője volt.
Fotó: Luka Hernet