Szűcs Attila
A 90-es évek közepétől hagyományos olaj-vászon festményeket készítek. Kiindulópontként gyakran használom a média képeit, újságkivágásokat, képeslapokat, filmrészleteket. Azokra a nagy sűrűségű pillanatokra koncentrálok, amikor a mindennapi tapasztalataink elévülni látszanak azon utópisztikus igény tükrében, miszerint a gondolat tárgya körül teremtek üres tereket, anélkül, hogy egy prekoncepció szerint előre meghatároznám azt.
A festészettel való viszonyomban uralkodik a távolságtartás és a hiányra való koncentrált figyelem. Ebben az elliptikus megközelítésben a tudás és a nem-tudás egymást kioltó és értelmező viszonyát kutatom. A kollektív emlékezet szemétdombjából merítve újraértelmezem, a festészet realitásával újrateremtem a hulladékot. Feloldom az eleve definiált, megmerevedett és ezért hamis szerkezeteket, és új nézőpontokat vezetek be a formai és kompozicionális lebegtetéssel. Ez a vákuum-szerű állapot részben a figyelem központjába helyezett elemek magányosságából, részben a metafizikai tér univerzálissá válásából ered.
honlap >>>
képgaléria >>>
videó >>>