Vécsei Júlia

Egy ideje rajzolok. Előttem üres fehér papír. Minden alkalommal próbálom meglepni magam. Egymásból alakuló, egymásra ható, reflektáló művek; de megvan az előnyöm, hogy nem kell ugyanott folytatnom, ahol előző alkalommal abbahagytam. A rajznál adott a lehetőség az azonnali reakcióra. Szeretem a finom korrekciót, a gondolatok felülírását; (fel)használom témaként, de ugyanolyan szerepe van a művek létrehozásának folyamatában is. Ahogy életünket is szándékok és korrekciók jellemzik.

Mindennapi történésekkel, szituációkkal, történetekkel dolgozom, valamint ezek kombinációival. A kép létrehozásakor két vagy több egymáshoz nem kapcsolódó saját és talált elemet, szituációt kiemelek, újrahasznosítok, áthelyezek, összefüggésbe hozok. Mint mikor egy karton két oldalára rajzolunk, megpörgetjük és a szem tehetetlensége folytán a két kép egynek fog látszani. Egyfajta trompe-l’oeil, minden rend és kapcsolódás nélkül egymás mellé állított elemek. Ez a fajta építkezés olykor az alkotás folyamatára is érvényes, hosszú ideig érlelődik egy-egy téma és a hozzá tartozó megjelenési forma.

Néha újra alkotom, más formában; foglalkoztat a gondolatok újbóli megközelítése. Munkám tárgya emberi kapcsolatok, a kommunikáció hiánya. Néha egy-egy személyes történet a kiindulópont. A szituáció más pozícióból (mindenki által érthető), egyfajta külső szemszögből való újra alkotása. Itt veszik el belőle a személyes jelleg. Ahogy egy szónak súlya van, ugyanezt próbálom képben megfogalmazni, mitől emelődik ki, lesz többlet jelentése egy képnek a többi képhez viszonyítva.

Érdekel az esetlegesség, a véletlen szerepe. Előre nem kiszámítható mozgások, beavatkozások, hatások révén eltűnik, változik a mű. Ahogy az eredeti szándékhoz képest teremt a kiszámíthatatlan. Nem minden alkotás készül az örökkévalóságnak. A hiány és a változás központi eleme munkáimnak.

A rajzok maradnak is ebben az üres világban, térben (fehér lap), törekszem a minimalizmusra, hogy az elemek határozottságuk, kijelentő jellegük, a létrejött feszültség által állják meg helyüket. Rajzaimra, akvarelljeimre a redukált színhasználat jellemző. Sokszor kiegészülnek szöveges részekkel. A szavak és mondatok a mű azonos súlyú részei, nem csak a megfejtést segítik elő. Az általam használt technikák, újfajta megoldások a kifejezés lehetőségeit szélesíthetik, viszont számomra lényeges elemük, hogy kapcsolatban legyenek a tartalommal. Az installációs környezetet pedig a mű részeként fogom fel, a rajzok a térrel kiegészülve találják meg ideális helyüket.

honlap >>>

képgaléria >>>


Vécsei Júlia: Csend, nyugalom, szertefoszló képzetek, 2008 (akvarell, papír, 21x29,7 cm egyenként)

Vécsei Júlia: Kockacsend, 2008 (toll, akvarell, papír, 18x25,5 cm)

Vécsei Júlia: Önmagában véve, 2010 (grafitpor, pigment, üveg, fahasáb, neoncső, 70x70 cm egyenként)

Vécsei Júlia: Cím nélkül, 2004-2005

Vécsei Júlia: Korrektúra, 2010 (indigó papíron, 21x29,7 cm)

Vécsei Júlia: Mérték (Üvegek), 2007 (grafit, üveg)

Vécsei Júlia: ..., 2010 (pigment, plexiüveg, neoncső, 154x120 cm)

Vécsei Júlia: Papírember, 2008 (toll, akvarell vagy ceruza, papír, 21x29,7 cm egyenként)

Vécsei Júlia: Utólagos, 2010 (tinta és indigó papíron, 21x29,7 cm)

Vécsei Júlia: Valahol el lett vágva, 2007 (installáció: szöveg, matrica, objekt, videó, rajz)

videó >>>